Gépelés

Peti kérésére (Alkalmat adok neki, hogy elmondja, hogy ő mennyivel jobb ebben :P) :

You type 382 characters per minute
You have 64 correct words and
you have 0 wrong words

64 words

Speedtest

Kedves Olvasó!

Szombaton megyek Pestre. Újabb Grácia Találkozó lesz a karácsony és a Boszorkánymúzeum meglátogatása jegyében. Ma kiötlöttem, hogy milyen ajándékot fogok készíteni annak, akit húzni fogok. Remélem, hogy sikerül szépen megvalósítanom. :)

Jelenlegi délutánom percei azzal szaladtak el, természetesen tanulás nélkül, hogy az Ifjú Werther szenvedései című kötelező olvasmány után kutatva, az író egy másik művénél, a Faustnál leragadtam. Rossz szokásom, hogy mindig nagyobb élvezettel fordulok azon irományok felé, melyek elolvasására nincs is igazán szükség. Valahogy a Faust jobban vonzott. Túl gyakran találkoztam vele misztikus művekben, így nem bírtam ki, hogy ne kezdjem el olvasni.

Menni fogok francia versenyre tavasszal. Ez rendkívül mulatságos, ha belegondolok abba, hogy milyen magas szinten állok franciából... Konkrétan jó, ha köszönni tudok. :D De nem gond, mi azért bevállaltunk Petivel és Brigivel heti egy plusz francia órát. Így legalább haladunk az anyaggal. :)

Végre esik a hó. A háztetők és a fű fehérlik. Fantasztikus látvány. Már nagyon várom az ünnepeket. :)

Vágyom egy nagyon jó film megnézésére... Valamit ki kellene találnom.

Szép estét!

Téli szünet előtt

Kedves Olvasó!

Mostanában teljességgel elszakadtam kedvelt számítógépem mellől, mivel óráim erőteljesen telítettek. A tanárok szünet előtt egyöntetű világbetegségbe bolondulnak, melynek egyik kóros tünete az állandó dolgozatíratás, melynek kiváltó oka az elmében megfoganó tévhit, mely szerint a gyermek foggal-körömmel akar harcolni a téli szünet előtt, hogy jó jegyeket szerezzen és ne közvetlenül félév előtt kelljen neki, s a lehetőségtől még boldog is lesz, valamint így nem feledi el a tananyagot a szilveszteri buli hevében. Csakhogy mint világbetegség egyszerre tör rá minden tanáregyedre, s ez által a szerencsétlen áldozatok napi többször szenvedik el a kór okozta folyamat hatásait, mely kiszívja energiáik, s mélységes felháborodást szít bennük, de mint tudjuk a beteg emberekkel nem illik és nem is érdemes veszekedni...

Mélységes tiszteletem a világ tanárai felé, bejegyzésem korántsem bántó célzattal íródott. Egyszerű, szatirikus okfejtés (ha már egyszer eme műfajjal ismerkedtünk a mai irodalom órán).

További szép estét!

Társaság, sport, érzések, Szigeti veszedelem, félelem, boldogság, telihold

Szép estét minden Betérőnek!

Rájöttem, hogy imádom a társaságot. Szeretem, sőt létszükséglet számomra, hogy jókat beszélgethessek másokkal és az, ha valaki megbízik bennem vagy méltat arra, hogy őszintén, értelmesen beszélget velem, rendkívüli és megnyugtató érzés számomra. Jó megismerni különböző nézeteket, elgondolásokat, jellemeket. Szívesen munkálkodnék ilyen területen. Eddig azt hittem, hogy nincsen türelmem az emberekhez, de tévedtem, nagyon is van, hisz bárkit, bármikor szívesen meghallgatok.

Változás következett be az életmódomban. Igazából csupán annyi történt, hogy hétvégente nem itthon ülök a számítógép, a tv vagy egy könyv előtt, hanem a barátaimmal töltöm az estét. Így sokkal teljesebb, kiegyensúlyozottabb embernek érzem magam. Folyton új embereket ismerek meg. Igazából olyanokat ismerek meg közelről, akiket eddig is ismertem, de nem tudtam róluk semmit. Jó érzés nyitottnak és befogadónak lenni.

Ma amúgy focimeccsen voltam. Szeretem az ilyen közösségi sporteseményeket. Jó érzés együtt szurkolni, egy emberként felhördülni, kiabálni vagy örülni. Még a tv előtt közösen nézett mérkőzések, futamok is adrenalin lökettel töltenek el. Vicces lehetek kívülről nézve, amikor kiabálok a tv-vel... :D A probléma az, hogy mások, akik nem élik át velem együtt az ilyen eseményeket, pánikba esnek, hogy mi baj történhetett, mikor felüvöltök... :D Volt már rá pár példa édesanyámmal, apum barátnőjével és legjobb barátnőmmel is. :D Ez a probléma élő meccsen nem áll fent, mert mindenki ugyanezt teszi, éli át. :))

Úgyhogy ma is jó napom volt, remélem, hogy holnap is az lesz és még sokszor máskor.

Közben még a Szigeti veszedelmet is olvasom. Érdekesebb, mint gondoltam. Már pasi ideálom is van belőle, bár amilyen szerencsés vagyok ilyen könyvbeli választás szerint, valószínűsíthető, hogy el fog hunyni (lásd: Harry Potter - ifj. Bartemius Kupor), de talán kivételesen szerencsém lesz. :)

Amúgy a boldogságnak is vannak komoly árnyoldalai... Sajnos együtt jár vele a félelem, amely a boldogság elvesztésére irányul. Nem szeretek félni. Igazából a félelemtől és a gyengeségtől tartok talán a legjobban. De, ha boldog vagyok, akkor félek is, hogy ezt elveszthetem... De inkább leszek félve boldog, mint boldogtalan félelem nélkül. :)

Mellesleg telihold van, úgyhogy mindenki vigyázzon a vérfarkasokkal és vérhattyúkkal!

Jó éjt!

Nem tudom...

Kedves Olvasó!

Nem tudom, hogy miről írjak. Rengeteg dolog van, amit szívesen szétkürtölnék, de mégsem akarom megtenni, mert ha kiadnám magamból, akkor gyengébb lennék, sebezhetőbb. Sokan erre fanyar mosollyal válaszolnának, s azt mondanák, hogy bezárkózom, nem vagyok elég nyitott, s már megint attól tartok, hogy valaki közel kerül hozzám... Tévednek. Tőlem bármikor, bármit lehet kérdezni, s ha valaki őszinte érdeklődéssel fordul felém, akkor választ kap, s nem elutasítást. Az biztos, hogy teljes bizalmam kevés ember élvezi, de előttük tényleg nincs titkom. Másrészt igenis botor szétkürtölni mindent, mert sosem tudhatod, hogy ki mit lel fel benne, miként értelmezi, s nekem nincs szükségem arra, hogy bárki céltáblája legyek vagy esetleges félreértés miatt összekapjak egy számomra fontos emberrel. Könnyen tudom magam a külső körülményektől függetleníteni, s nem valószínű, hogy felvenném, ha bárki esetleg céltáblaként használna, de ha nem muszáj, akkor inkább megkímélem magam attól, hogy energiát kelljen fordítani arra, hogy egy-egy rosszindulatú emberen keresztülnézzek vagy hogy bárkivel rosszban legyen.

Mostanában egész jó napjaim voltak. Érdekes, hogy egyre több embert érzek magamhoz közel. Jó, amikor valaki bizalommal fordul hozzád, kikéri a tanácsod. Én legalábbis mindig boldog vagyok, ha azt érzem, hogy valaki ad a véleményemre, s ha többen is hozzám fordulnak, akkor talán nem is kezelem olyan szörnyen a személyesebb kontaktust, mint néhanapján én gondolom... :)

Tényleg nem tudom, hogy miről írjak... Nincs konkrét téma, amely egy bejegyzés vonalát adhatná... Csaponganak a gondolataim, s azt érzem, hogy mindig új és új bekezdést indítanék valamilyen más témával... Úgy fest, hogy jelenleg túlzottan kavarognak bennem az érzések, mint mostanában szokott lenni. Jobban szeretem mikor letisztázottak bennem a gondolatok vagy talán mégsem... Talán ez így izgalmasabb, érzésekkel telibb, szenvedélyesebb és nem olyan rideg, mint... Nem is voltam/vagyok rideg. Áh... Nem tudom... Hagyjuk...

Jó éjt!

Oltás

Üdvözletem mindenkinek!

Oltást kaptam ma délután... HPV... Magával a hatóanyaggal, s a ténnyel, hogy elméletileg védett leszek tőle bizonyos problémáktól (már ha nem ,,a gyógyszercégek kizsákmányolják az embereket, s teljesen feleslegesen fizetünk több ezreket" elvet követjük) tökéletesen ki tudok békülni, s örömmel tölt el. Valahogy mégsem tudok eltekinteni magától a folyamattól, mely során a hatóanyag a szervezetembe jut, s bármennyire is igyekeznék, nem tudom magam függetleníteni ama gondolattól, hogy a művelet során egy tűt szúrnak belém, legyen az akármilyen vékony és rövid. Az utóbbiak sajnos jóval erősebben élnek bennem, mint a fent említett pozitívumok, s így igen erőteljes pánik tud rám törni, mely több féle módon is megnyilvánulhat. Bonyolódhatok veszekedésbe, kitörhet rajtam egy hisztiroham, nyersen érvelhetek a folyamat ellen, avagy hősiesen viselem, de utána mély letargiába zuhanok. Mai nap a legutolsó lehetőség következett be... :(

A fizikai fájdalommal (ami természetesen rendkívül apró az éppen taglalt esetben) nincsen problémám. Ily módon szinte bármit képes vagyok elviselni. Sosem gondoltam úgy, hogy fizikailag lehet a legjobban ártani egy embernek, valamint tágak a tűréshatáraim is. Így aztán nem tudok másra gondolni, minthogy maga a tűdöfés-probléma lelki szinten játszódik le bennem... Fogalmam sincs miért... Lehet, hogy még régebben ért valami trauma egy oltásnál vagy vérvételen? Végül is egyszeri alkalommal, Pesten a kelleténél jóval többször döfték belém az alattomos fémtárgyat, de nem gondolnám, hogy ez ekkora hatással lenne rám továbbra is, ezen már túltettem magam, talán... Bár ki tudja... Lehet, hogy előző életemben kísérleteket végeztek rajtam vagy úgy gyilkoltak meg, hogy belém fecskendeztek méreganyagot... Nem tudom, de jó lenne erőt venni magamon és leküzdeni ezt a fóbiámat.

Mellesleg úgy gondolom, hogy én bárki másnak könnyedén képes lennék oltást beadni, így főleg nem értem, hogy miért ráz meg, ha nekem adnak be.

További szép napot!

,,A gyógyulni akarás a gyógyulás része." (Seneca)

,,Embernek lenni betegség. És sajnos gyógyíthatatlan.” (Rejtő Jenő)

Balatoni nyaralás

Kedves Olvasó!

Ezen helyen számolnék be csodás, balatoni nyaralásomról. :)

Végülis 11 napot töltöttünk a Balatonon. Ebből átlagban nagyon jó időnk volt, csak néha volt kicsit borúsabb, de szerencsére mindig hamar kisütött a nap.

Általános napi programunk az volt, hogy reggel csaptunk egy közös étkezést. Kipakoltunk minden ételt az asztalra, s ki-ki azt evett, választott, amire vágyott. Utána lementünk a partra a matracokkal, s beúsztunk a vízbe, hogy végül a felszínen ringatózva napozzunk. Egész jó színem lett így a végére. Miután már éreztük, hogy elkezdtünk odapörkölődni, akkor mindig kijöttünk a vízből, s tollasoztunk, frizbiztünk, kártyáztunk, majd visszasétáltunk a szállásra, s ebédeltünk egy jót. Délután mindig újra lejöttünk, este pedig beszélgettünk, olvastunk, vagyis én általában bioszt tanultam, mert muszáj készülnöm egy versenyre.

Azért nem volt ennyire ,,egyhangú" mindennap. Egyik nap ellátogattunk a hévízi tófürdőbe is, valamint 20-án és 21-én részt vettünk a balatonszárszói programokon.

20-án este táncbemutató és Sipos F. Tamás koncert volt, majd a Balaton vizében állva néztem végig a gyönyörű tűzijátékot. Tényleg nagyon szép volt.

Éjszaka pedig hajnali 1-ig utcabálon voltam. Nagyon jó zenéket játszottak. Az volt a baj, hogy anyum is és a barátja is nagyon hamar felmentek, s végül anyum barátjának a lánya, Szandra is elfáradt, így egyedül maradtam az utolsó egy órában. Leültem egy padra az első sorba, s hallgattam a zenét, de egyedül nem kezdtem el táncolni. Három alak megpróbált táncba vinni, de egyik sem nyerte el a tetszésem, úgyhogy inkább továbbra is a padon ültem és kedves mosolyokat, pillantásokat váltottam az énekessel és a gitárossal.

21-én pedig Lecsófesztivál volt, valamint este különböző zenés mulatságok, de most hamarabb berekesztettük az élvezeteket, mivel nem voltak olyan jó zenekarok.

Utolsó három napban Szandrának már haza kellett mennie, így a helyére lehívtuk Anitát.

Utolsó nap sikerült meggyőznöm anyát és kedves barátnőmet, hogy az éjszakai fürdőzés egy rendkívül jó program. (Sándort nem sikerült befűzni.) Nagyon kellemes volt a víz és a Hold sejtelmesen világított. Csupán egy hattyú zavarta meg a nyugalmamat, mivel én kellőképpen tartok tőlük, de végül szerencsére békésen halászott és nem közelített meg minket. Anita barátnőm, személyem vérfarkasos és vízisakálos megjegyzései után, előállt az engem nem túlzottan megnyugtató vérhattyú létezésének ismertetésével.

Végül a fagyhalált a parton való mezítelenre vetkőzéssel, s a száraz törülközőbe való bújással előztük meg.

Nagyon jól éreztem magam, így a nyár lezárásának tökéletes program volt.

Most már el kell kezdjek ráhangolódni az iskolai élet tudatára, bár a második héten egyből megyek egy hétre táborba, később Romániába, október elején pedig három napra versenyre, úgyhogy az első hónapban nem látnak túl sokat az iskola falai között.

Szép álmokat mindenkinek! :)

Carpe diem!

A napok nem telhetnek el úgy, hogy az ember nem él, érez. Minden nap egy újabb ajándék, melyet könnyen elvesztegethetnünk. Ne legyenek olyan napjaid, melyek ürességet hagynak maguk után, mert a végső elszámolásnál e percek keserű emlékként fognak felsejleni, s ama érzést keltik benned, hogy értékes másodperceket, perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat ajándékoztál a semminek. Élj úgy, hogy életed minden másodperce érzelemmel teli legyen. Ha a fájdalom tölti meg némely percedet, tudd, hogy az is értékesebb, mint a semmi, az is érték számodra, hisz erősebbé tesz, hogy egy újabb ilyen percet fájdalom helyett örömmel tölthess fel.

,,Figyeljenek, hallják? Carpe... Carpe... Carpe diem, éljetek a mának fiúk. Használjátok ki az életet!"

(Holt Költők Társasága)

Nyári napok

Kedves Olvasó!

Naplóm írásában hosszabb szünet állt be, de életem eseményei ettől függetlenül gyorsan peregtek. Csodás tíz napot töltöttem el Nessa társaságában a Balatonon, s ez idő alatt még a Grácia Roxfort professzoraival és néhány diákkal is tudtam találkozni.

Felhőtlen, kellemes napok tarkítják életem. Számos alkalommal látogattunk el strandra vagy a Holt-Tiszára egy-egy fürdőzés, grillezés erejéig.

Pár napja rendkívüli két napot töltöttem el barátnőimmel. Ezúton is szeretném nekik megköszönni, hogy képesek elviselni egyáltalán nem könnyed stílusomat.

Az előttem álló napok, hetek is izgalmakkal kecsegtetnek. Szombaton Budapesten leszek a Grácia találkozón, s amellett, hogy a hőn szeretett Sirius teaházat is meglátogatjuk, még egy újdonsült helyet is megismerhetek, a Boszorkánymúzeumot. De nem is ez a fontos, hanem hogy számomra oly fontos emberekkel találkozhatok újra.

A nyár még tartogatja számomra Erdély hegyvidékének felfedezését és a Balaton vizének hűsét. Ezek mellett a nyár utolsó heteiben nagyon remélem, hogy sok kerül a találkára Nessával, s valóban itt fog tölteni pár napot szerény hajlékunkban.

Kellemes nyári napokat mindenkinek!

Végső dobbanás

Látszik az égen hervadó bimbaja a létnek,

Látszanak, s ottan tükröződve lángolnak, égnek.

Lelkünk emlékei félve menekülnek, szállnak,

És a fény ellenállásunk megtörését várja.

Reményem végső dobbanását csillogva szívja,

S eme testet megrendíti fizikai kínja,

Felemészti ama érzést, mely még fogva tartja,

S néma sikollyal az arcán, lehullik a karja.

Péntek 13, avagy egy babona béklyójában

Amikor a naptár péntek 13-át mutat, még azokat is kellemetlen érzés keríti hatalmába, akik nem tartják magukat babonásnak. Ha nem is érzik magukat rosszul, minden bizonnyal legalább megjegyzik a dátum különlegességét.

Egy szakkönyv szerint a babona az egyes tárgyaknak, cselekményeknek természetfölötti hatást tulajdonító, és bizonyos jelenségeket természetfölötti erők megnyilvánulásaként magyarázó tévhit. Nehéz meghúzni a határt a babona és az okkult tanok között. Ami az egyik ember szemében babona, a másik számára vallás vagy tudomány.

Egyesek szerint a péntek 13-a ugyanolyan nap, mint a többi, mások szerint viszont szerencsétlenséget hozó 24 óra. A legtöbb babona ősi tévhiteken, képzeteken alapul. Az például, hogy az Egyesült Államokban nem létezik 13. emelet a hotelekben, kórházakban 13-as szoba, a zsidó számmisztikából ered.

Statisztikák szerint az emberek többsége ilyen időpontban inkább nem ül repülőgépre, inkább nem köt üzleteket, és nem ül egy asztalhoz tizenkettő emberrel az oldalán. Ez a babona valószínűleg abból ered, hogy az utolsó vacsorán Jézus volt apostolai között a 13., így a néphit szerint, ha tizenhárom ember ül egy asztalnál, valaki hamarosan meghal közülük. A péntektől való rettegést magyarázhatja, hogy Jézus Krisztust pénteken feszítették keresztre. Más megközelítések szerint a babona gyökere lehet az is, hogy az 1800-as évekig ez a nap volt a hóhér napja, ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket.

A kabbalisták szerint a számok misztikus erővel bírnak és hitük szerint a számok útjelző táblák életünkben. Egyes számok pozitív, mások negatív hatással bírnak. A 12-es különleges szám, a tökéletességet jelenti: az év 12 hónapból áll, Jézusnak 12 apostola volt. A 13-as talán éppen azért rossz, mert a tökéletes után következik, tönkretéve ezzel az előtte lévő számban megtalálható egységet. A számmisztika más értelmezése szerint a 13-as szám jegyeit összeadva 4-et kapunk, amely egyes népeknél a halál száma. Nem véletlen, hogy Kínában például nem akasztanak egymás mellé 4 csengettyűt vagy 4 bambuszrudat.

A babona szerint ezen a napon hiába szedünk be orvosságot az nem fog hatni betegségünkre, ha pedig ruhát varrunk, akkor az rosszul fog sikerülni. Az ekkor világra jött újszülöttek nagy eséllyel betegesek lesznek, az elvetett mag silány termést hoz, és a tizenharmadikán köttetett házasság csak válással végződhet.

A babona, úgy tűnik, a gazdaságra is káros lehet. 1978-ban, Amerikában készítettek egy felmérést, melynek meglepő eredménye az volt, hogy a tizenharmadikák akár egymilliárd dolláros veszteséget is okozhatnak. Ezen a napon ugyanis sokan nem mennek dolgozni, nem váltanak vonat- vagy repülőjegyet, és nem vásárolnak.

A babonás emberek lefekvés előtt 13 tárgyat érintenek meg, vagy 13 szót mondanak, hogy feloldják a rontást. Sok ember - indokolatlanul - retteg ettől a naptól: nem mozdulnak ki lakásaikból, nem veszik fel a telefont, nehogy rossz hírt kapjanak, nem használnak elektromos eszközöket, nehogy baleset érje őket. Csak magunknak okozunk kellemetlen perceket azzal, ha átengedjük magunkat az ehhez hasonló félelmeknek. Mindenkinek magának kell eldönteni miben hisz, de ha a babonáktól való félelmünk túllép egy egészséges határon, akkor saját magunk életét keserítjük meg.

,,Megtörten"

Kedves Olvasó!

Körülbelül három hete, egy napfényes délután a kanapén hasaltam, s egy rajzomat készítettem a következő tanórára, de egy idő után zenére vágytam, s emiatt egy kellemes rock dalt elindítottam a telefonom. Ez viszont arra sarkallt, hogy táncot lejtsek, s egy rossz mozdulat után hallottam egy hangos reccsenést a lábam tájékáról.

Deja vu érzésem támadt, s felsejlett bennem egy két évvel ezelőtti, ehhez hasonló hang, s egyből tudtam, hogy eltört a lábam. Ez a kórházban be is bizonyosodott, s végül műtétre is sor került. Jelenleg két titánium csavar tartja össze az ötödik metatarsusom. Már járógép ékesíti bal lábamat, így a járásban már csak csekély mértékben vagyok korlátozva.

Közben, nagy örömömre, elkaptam egy kisebb betegséget is, így ezen a héten újra a négy fal közötti életet élvezem.

Hétvégén osztálykirándulásra megyek. Reménykedem a kellemes időtöltésben, s abban, hogy a manapság hirtelen esőzés is elkerül majd minket.

További szép napot mindenkinek!

 

A természet által körbezárva

Kedves Olvasó!

 A mai napom igen kellemesen telt. Ahelyett, hogy az iskolapadot koptattam volna egy terepgyakorlaton vettem részt, mely során a lakótelep mögött elterülő Kisgyep, valamint a Zagyva árterének, mely növényi és állati fajokban egyaránt gazdag, jellemezőit, összetételét vizsgáltuk.

A friss levegő, a zöld környezet kellemes, nyugtató hatással volt rám. Legalábbis sokkal kellemesebb volt eme program, mint a betervezett fizika dolgozat. :)

Holnap délutáni tanítás lesz, így elhatároztam, hogy eme délutánt a pihenésnek szentelem. Olvasok, internetezek, játszok néhány játékkal, amire mostanság nem igazán volt időm.

További kellemes napot mindenkinek!

,,Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?"
(Lucius Annaeus Seneca)

Radnóti Miklós: Őrizz és védj

Álmomban fú a szél már éjjelente

s a hófehéren villanó vitorlák

csattogva híznak messzi útra készen.

Úgy írom itt e lassu költeményt,

mint búcsuzó, ki ujra kezdi éltét,

s ezentúl bottal írja verseit

szálló homokra távol Áfrikában.

De mindenünnen, Áfrikából is

borzalmas sírás hallik; rémitő

gyermekét szoptatja nappal, éjjel

szederjes mellén a dajka idő.

Mit ér a szó két háború között,

s mit érek én, a ritka és nehéz

szavak tudósa, hogyha ostobán

bombát szorongat minden kerge kéz!

Egünkre láng fut és a földre hull

az égi fényjelekből olvasó,

fájdalom kerít körül fehéren,

akár apályidőn tengert a só.

Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,

s te hószín öntudat, maradj velem:

tiszta szavam sose kormozza be

a barna füsttel égő félelem!

Csillagok fényében fürödve

Kedves Idelátogató!

A mai nap folyamán iskolai életem is a pihenés jegyében telt. A Diák Nap alkalmából egy kisebb csoporttal összeültünk egy rövid, de fergeteges pókerpartira, majd egy horror filmet néztünk meg. Bármennyire is jó volt ez a délelőtt, mindenki boldogan hagyta el a delelő nap alatt az iskola területét.

Délután a Frei kávézó idilli hangulatát élveztem édesanyám, az ő barátnői és Anita barátnőm társaságában. Könnyeden, lazán töltöttük az időnket, s felvidulva hagytuk el végül a helyet.
Két fontos személyiség is keresztezte utunk. Az, Akivel Egyek Vagyunk, valamint Zeusz is felütötte fejét egy pillanatra. :D

Késő délután a ,,fellegek közé repültünk". A vasútállomáson magasló 24 emeletes társasház tetejéről vizsgáltuk meg a Holdat, a Vénuszt, a Merkúrt, a Szaturnuszt és a Marst. A csillagok fényében fürödve rengeteget nevettünk, fényképezkedtünk, s ez egy igazán jó este volt, amit köszönök Peter Coltnak és Anitának. :)

Most pedig itt kuporgom az ágy szélén édesapámnál, Szandaszőlősön.

További kellemes éjt mindenkinek!

Vágyakozás

A buddhizmus szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha lemondunk vágyainkról, és sosem álmodozunk. Van ember, aki eme nézetet oly mértékben igaznak vallja, hogy be is tudja tartani? Le a kalappal előtte... Nekem ez sosem sikerülne. Persze, néha le kell mondjunk kisebb-nagyobb vágyainkról esetlegesen saját, avagy más érdekében, de az, hogy egész életünket ennek árnyékában éljük... Számomra ez elképzelhetetlen.

Nem gondolnám, hogy a vágyakozás elrontaná mindennapjainkat. Ha valami cél lebeg a szemünk előtt, ha egy álmot kergetünk, akkor az erőt ad, amikor újabb napra virradunk, s életerő duzzad bennünk, hisz tettre buzdít annak érzése, hogy alkotni akarsz, s tudod, hogy képes vagy céljaid elérésére még akkor is, ha vért izzadsz a megvalósításában. Fáradságos, kegyetlen lehet az út, de a célvonalon túl már elégedettség, s a büszkeség tölt el, hogy álmaidat kemény munka árán, hosszú és fárasztó út után, de megvalósítottad.

Terveim elindítása

Kedves látogató!

Most határoztam el magam arra, hogy közzétegyem számos iskolai munkámat. Ha esetleg valaki google-ben rákeres egy témára, akkor talán hosszabb kutatás után az én oldalam is előkerülhet valahogy az internet hálójában, s hátha segíteni tudok az ide feltöltött anyagokkal. :) Ennek céljából indítok egy külön blogot is, gondoltam úgy átláthatóbb lesz, mintha ide pakolnám fel az iskolai anyagokat is.

http://asservio.blogspot.com/

Üdv; Victoria

Napfényes pillanatok

Verőfényes szép napot mindenkinek!

Megérkezett volna a tavasz? Vagy csak a felhőtlen kedvem miatt tekintek el a néha feltörő, csípős, hideg széltől?

Annyi bizonyos, hogy mind az időjárás, mind a kedvem kivirult a napokban. Szép héten vagyok túl és a következő is fénnyel kecsegtet.

Egyik szép pillanatként robbant be az életembe, hogy értesültem egy fontos verseny eredményéről, ami bár újabb kihívás elé állít, én minden erőmmel azon leszek, hogy kiaknázzam a lehetőségeim.

Fortuna is megtalált engem, hisz egy nyereményjáték is megörvendeztetett a napokban.

A hétvégém egy fergeteges, nyugodt, kellemes fürdőzéssel kezdődött legjobb bartánőm, Hanita, társaságában. Ez úton is köszönöm neki a szép pillanatokat. :)

A jövő hetem, bár még nem kezdődött el a tavaszi szünet, mégis valamelyest iskolamentes lesz. Hétfőn sor kerül az első közös osztálykirándulásunkra. Kedden a Diák Parlament ülése von meg az iskola felhőtlen élményeitől, s végül pénteken egy NEFAG által rendezett eseményen kérték a részvételünket, amit mi örömmel elfogadtunk.

Márai Sándor egyik bölcs idézetével búcsúznék:

,,Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt."

Szorongás

Kellemes késő estét mindenkinek!

Az éj leple takarja már a tájat, de szobám sötétjében elektronikus fényforrás ragyog, s segít, hogy ujjaim megfelelő billentyűkön üssenek dallamos ritmust.

Zavar, kétség és enyhe szorongás ül lelkemen. Elmém viszont nem találja a választ arra, hogy mi okozza e zűrzavart. Ez a legrosszabb... S már eleve felbolygatott érzéseim a tudatlanság árnya miatt még erőteljesebben zúgják panaszáradatukat.

Ha tudatlan vagy, akkor tehetetlen is. Ha nem ismered a titoknak nyitját, nem enyhíthetsz szorongásodon, hisz nem ismered a kiiktatandó problémaforrást. Veszedelmes érzés ez, s engem nem is maga a kétség maga nyugtalanít, hanem a válasz helyén tátongó hatalmas űr, a hiány. Attól, amit nem ismerünk, tartunk, s nehezebb napokon rettegünk. De sokkal könnyedebben fogadjuk el az egyértelmű, lepel alá nem búvó gondjainkat. Feldolgozásuk ezerszer könnyebb, mint az ármányosan, lesből felemésztő probléma, melyet nem vagy képes felismerni.

De nem-e védekezési mechanizmus ez? Hisz a válasznak ott kell rejlenie benned, magadban hordod, de valamiért te mégis oly mélyre zárod, s letagadod, hogy nem törhet fel belőled. Ez a legkegyetlenebb taktika önmagaddal szemben, hisz így belülről emészt fel, s rövidesen kiégsz.

Merd vállalni gondjaidat, s valódi, szíved mélyén rejlő érzéseidet, különben roncshalmazzá válsz, s a végén már saját magadban sem hiszel.

Idill

Kellemes késő délutánt mindenkinek!

Hiába van meg a vágyálmom, ha a gépemen lévő anyagok hiányoznak a repertoárból. Az asztali számítógépem épp kisebb-nagyobb beavatkozásokon esik át egy kedves ismerősünknél, így ezen időre elloptam édesapám laptopját. Jó ötlet volt, valójában apum ajánlotta fel, mivel már 3 hete nincsen itthon az én memóriám, így viszont nem kellett nélkülöznöm.

Ma különösen jó napom volt. Ancsával rengeteget nevettünk, bár egy pillanatig félő volt, hogy besértődik rám egy bolhányi probléma miatt, ami szerintem nem volt az, de végül szerencsére erre nem került sor.

Most épp teljes harmóniában itthon ülök, s koptatom a laptop billentyűzetét, édesanyám pedig mellettem olvas egy nőket és férfiakat összehasonlító könyvet. Mostanában nagyon rákapott az ilyen jellegűekre, s úgy érzi, akkor lenne igazán teljes a dolog, ha a kedves párja, Sándor is elolvasná őket. Kétlem, hogy erre sor kerül. :))

Ma este tüntetőleg pihenni szeretnék csak. Megnézni a Híradót, Jóban rosszbant (szörnyű, de rászoktattak és rendkívül könnyedén lehet beleveszni Csillagkút különleges, izgalmakkal teli életébe) és az NCIS-t. Közben még pár tanulási momentumot is összekötök a pihenéssel, s végül elmerülök az Eperszedő című mű rejtélyeiben.

Végül egy saját készítésű fotómmal búcsúzom mára.
Kellemes estét mindenkinek!

Szikra

Égi szikra pattant ki bennem! Még legelső bejegyzésemben közöltem, hogy lenne egy vágyam, amit interneten tudnék megvalósítani, de a blogspot nem éppen alkalmas erre, de most Amy professzornak hála (hatalmas köszönet érte), rájöttem, hogy miként lehet címkézni a bejegyzéseket úgy, hogy azok nekem jók legyenek.

Ez a megvalósításra váró tervem az volt, hogy mivel azért egészen jól muzsikálok az iskolában (minden hencegés nélkül), így feltölteném a blogomra különböző munkáimat: életrajzok, elemzések, fogalmazások, hátha valakinek, miközben a google-ban keres kapaszkodót egy feladathoz megakad a szeme az én oldalamon is, s így segíthetek neki.

Szerintem megpróbálkozom vele. :)

Színházi zenedoboz

Kellemes estét minden kedves idetévedőnek!

Miről is írhatnék eme februári estén? Nem pörögnek ujjaim a billentyűzeten gyors ritmust dobolva. Jut eszembe dobolás: a mai nap folyamán ellátogattam barátnőmmel, Ancsával, a Szigligeti Színházba, ahol a Bánk Bán című előadást néztük meg. Hogy jön ehhez a dobolás? Nos, csupán annyi a történet, hogy a mögöttem ülő fiatalember előszeretettel próbálta magára felhívni úgy a figyelmet/figyelmünk/figyelmem (?), hogy ritmusokat ütött székén vagy bármely más területen. Eleinte vicces volt, de aztán próbáltam visszatérni az előadás eseményeihez. Bonyolult volt kissé; nekem nagyon tetszett, de ,,nem volt olyan eseménydús" (Ancsa szavaival éltem).

Harmonikus volt a napom a színház előtt is. Bár az iskolapadot koptattam, mégsem éreztem eme napot tehernek. Jó óráim voltak, kedves tanárokkal és nem is nyúlt túl hosszan a mai iskolai életem a délutánba, így feltöltötten, élettel telin indultam neki a színháznak.

A Fontos webhelyek között találhatjátok a Grácia Roxfortot is. Úgy éreztem itt az ideje szövegesen is megemlítenem. Életem szerves részévé vált ez a honlap, s egy olyan közösség tagja lehetek, amiből sosem akarok kikerülni. Az iskola kapuja folyton nyitva áll, s új diákokat, szellemjelölteket mindig szívesen fogadunk. :)

Zavaros szombati reggel

Szép, verőfényes szombati napot mindenkinek!

Arra gondoltam, hogy leszállok emelkedett magasságaimból, s a mélyen szántó gondolatokat vegyítem szerény létem mindennapjainak elmesélésével is. Talán így nem lesznek oly elhagyatottak eme oldalak, és még emberi fajtól távoli lénynek sem tartotok, amiért állandóan csak bölcseletek, gondolatok és igazságok kifejtésére vetemedek. :)

Szombat kora reggel van. Édesdeden alszom, mikor megszólal az ébresztőóra. Hat óra negyvenöt van:

,,Jaj csak még hétig hagy heverésszek!" - gondolom én, s újra leragad a szemem. Következő magamra találásom hét óra tíz perckor ér. Kimeresztett szemmel nézek az órára:

,,Jesszusom, el fogok késni! Anya miért nem keltett fel?" - dühöngök, s sebesen lemászok az emeletes ágyról, s összetalálkozok Sándorral, anyum barátjával, aki meglepetten néz rám, de azért jó reggelt kívánunk egymásnak. Beviharzok a fürdőszobába, s megkezdem szokásos reggeli rutinomat, de háromszorosan felgyorsított tempóban.

,,Nem igaz... Nem leszek kész... Már hét húsz van... Anyával íratok inkább igazolást az első órára..." - kezdek kétségbeesni, majd hirtelen koppant valami az én drága kis agyamban, olyan hangosan, hogy talán az egész lépcsőház hallotta.

,,Szombat van..." - állapítottam meg már teljes bizonyossággal, s vigyorogva léptem ki a fürdőszobából, hogy elmeséljem Sándornak a kétségbeesett iskolába igyekvésem...

...és gondoltam, ha már felébredtem, akkor elütöm valamivel ezt a kínálkozó pár órát, amit a napból kaptam. Végül nem is tértem vissza az ágy puha, meleg ölébe, hanem gépeztem egy keveset.

A mai nap hivatalosak vagyunk családilag egy finomnak ígérkező ebédre, Ancsáékhoz. Már izgatottan várom. :)

Néhány idézet kedvenc költőm verseiből:

,,De hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!  Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!"

(Radnóti Miklós: Erőltetett menet)

,,Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,
s te hószín öntudat, maradj velem:
tiszta szavam sose kormozza be
a barna füsttel égő félelem!"
(Radnóti Miklós: Őrizz és védj)

,,Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:
ez volt a múlt, emez a vad jelen, -
hordozd szivedben. Éld e rossz világot
és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,
hogy más legyen."
(Radnóti Miklós: Nem bírta hát...)

,,Nekem szülőhazám”

Egy hely van a világon minden embernek, ahol igazán otthon érezheti magát. Elvándorolhat más országba, töltheti életét egy teljesen idegen kultúrában, de szíve sosem tud elszakadni szülőföldjétől. Az ember hiába tagadja, szidja gyökereit a külvilágnak, belül, mélyen mindig visszavágyik oda, ahonnan az egész élete elindult. Számomra nem más ez a hely, mint: Magyarország.

Ezt a földet koptatta csecsemőtalpam először, és itt hagyták el kicsiny ajkamat az első szavaim. Mikor kibújtam e napvilágra, magyar szót hallott először fülem, és ennek az országnak a levegője éltet születésem óta. Ez a hely nyújt hatalmas odaadással biztonságot és menedéket számomra.

Nincs másik ilyen ország, melyet ennyire tisztelnék. Bár elfogult is lehetek, mégis úgy érzem a magyar nemzet az, aki a legtöbbször nem azt kapta, mint amit érdemelt volna. Számos alkalommal csattant az ostor ezen a kis országon, rengetegszer megtörték és földbetiporták, de Európa szívéből még mindig nem tűnt el ez a kis folt, melyhez létem kötődik. Mikor a történelem lapjai sodródnak kezemben együtt örülök, együtt kiáltok győzelemittasan, együtt éljenzek, de együtt is jajdulok fel, együtt kínlódom, és együtt roppanok össze a régmúlt magyar nemzetével.

Ez az a föld, mely táplál és éltet. Ide köt minden emlékem, melyek sosem szakadnak el tőlem. Ha más országba látogatok, bár jól érezhetem magam, az igazi biztonságot és békét csak a szülőföldemen találom meg igazán.

Sok nemzetet nagyobbra becsülnek, sokan saját magukat helyeznék mások fölé, és bár nekünk, magyaroknak is van mit lerónunk, én büszke vagyok nemzetünk múltjára, jelenére és bizakodom jövőjében.

Radnóti Miklós: Nem tudhatom

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,

tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,

s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon

a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,

s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;

annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,

de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;

az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,

míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,

erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,

a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,

s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,

az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,

piros zászló kezében, körötte sok gyerek,

s a gyárak udvarában komondor hempereg;

és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,

a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,

s az iskolába menvén, a járda peremén,

hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,

ím itt e kő, de föntről e kő se látható,

nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,

de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,

és csecsszopók, akikben megnő az értelem,

világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,

míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,

s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

Álomkép

Lehetőségek, célok, vágyak, álmok. Sok minden megadatik egy embernek, s sok mindenről le kell mondania. Létünket, habár számos félék vagyunk, mégis egy alapsablonon éljük. Az, hogy mivel színesítjük csak és kizárólag rajtunk áll.

Misztikus, rejtélyekkel teli, fantasztikus, misztériumokkal tarkított világokba is betekinthetünk. Könyvek ezrei kalauzolnak el minket oly terepre, mely magával ragad, s beszippant minket. Hasznos, hiszen kiszakadunk szürke mindennapjainkból, s egy magunk formálta környezetbe csöppenünk, de van, hogy a könyvekben megírt világ oly hatással van ránk, hogy emberi létünkből is képesek lennénk kilépni, csakhogy valódi részesei legyünk.

Kentaurok, vérfarkasok, vámpírok, s más természetfeletti lényekkel találkozunk a lapokon. Mind-mind oly tulajdonságokkal vannak felruházva, melyek után áhítozunk, s mindent megadnánk, hogy felvértezhessük magunkat vele.

Legcsábítóbb miután a Twilight sagában elmerültünk és rajongójává lettünk a vámpírlét. Mennyi csodás részlettel gazdagodna létünk, ha mi is részesei lehetnénk. Mindenkit felülmúló erő rejlene lelkünkben, legyőzhetetlenek, szinte sebezhetetlenek lennénk. Szépség, fensőbbség jellemezne minket, mely mind elválasztana a hétköznapi emberek tömegétől. Nem kellene fejünket álomra hajtani, kihasználhatnánk azt az időt oly tevékenységekre, melyekre emberi létünk mellette nem jutna időnk. Na de mindennek megvan az árnyoldala. Folytonos szomjúság keserítené meg mindennapjaink, s védtelen emberek vérére szomjaznánk. Akarnánk e ezt valóban? Persze, hisz állatokra is vadászhatnánk – mondanák sokan napjainkban a ,,példát” látva. De nem oly könnyű ez, hiszen nem tudhatjuk elég erősek vagyunk e egy ily mértékű önmegtartóztatáshoz, ha hirtelen ölünkbe hullik ,,rendkívüli” vágyunk.

Vérfarkasnak lenni kész kínkeservesség. Minden forrás olyannak mutatja be eme lényeket, akik egy más, felsőbb parancsszónak kötelesek engedelmeskedni. Nincs szabad akaratuk, s bábuként mozdulnak a feltörő hold fényére.

Minden fantasztikus lényben vagy egy olyan tulajdonság, ami miatt nem érdemes feladni emberi mivoltunkat. Nem véletlenül születünk olyannak, amilyenek vagyunk, így bár ha csábító is a könyvlapokon leírt álomvilág, igyekezzünk ne belebetegedni abba a reménybe, hogy egyszer mi is egy fantasy regény szereplői lehetünk. Örüljünk annak, ami körülvesz minket. Az igazbarátaink, a családunk, a szerelmünk mind sokkal értékesebbnek lát/tart minket, mint egy természetfeletti erőkkel megáldott lényt, ha őszintén, s nyíltan viseltetünk irántuk.