Nem tudom...

Kedves Olvasó!

Nem tudom, hogy miről írjak. Rengeteg dolog van, amit szívesen szétkürtölnék, de mégsem akarom megtenni, mert ha kiadnám magamból, akkor gyengébb lennék, sebezhetőbb. Sokan erre fanyar mosollyal válaszolnának, s azt mondanák, hogy bezárkózom, nem vagyok elég nyitott, s már megint attól tartok, hogy valaki közel kerül hozzám... Tévednek. Tőlem bármikor, bármit lehet kérdezni, s ha valaki őszinte érdeklődéssel fordul felém, akkor választ kap, s nem elutasítást. Az biztos, hogy teljes bizalmam kevés ember élvezi, de előttük tényleg nincs titkom. Másrészt igenis botor szétkürtölni mindent, mert sosem tudhatod, hogy ki mit lel fel benne, miként értelmezi, s nekem nincs szükségem arra, hogy bárki céltáblája legyek vagy esetleges félreértés miatt összekapjak egy számomra fontos emberrel. Könnyen tudom magam a külső körülményektől függetleníteni, s nem valószínű, hogy felvenném, ha bárki esetleg céltáblaként használna, de ha nem muszáj, akkor inkább megkímélem magam attól, hogy energiát kelljen fordítani arra, hogy egy-egy rosszindulatú emberen keresztülnézzek vagy hogy bárkivel rosszban legyen.

Mostanában egész jó napjaim voltak. Érdekes, hogy egyre több embert érzek magamhoz közel. Jó, amikor valaki bizalommal fordul hozzád, kikéri a tanácsod. Én legalábbis mindig boldog vagyok, ha azt érzem, hogy valaki ad a véleményemre, s ha többen is hozzám fordulnak, akkor talán nem is kezelem olyan szörnyen a személyesebb kontaktust, mint néhanapján én gondolom... :)

Tényleg nem tudom, hogy miről írjak... Nincs konkrét téma, amely egy bejegyzés vonalát adhatná... Csaponganak a gondolataim, s azt érzem, hogy mindig új és új bekezdést indítanék valamilyen más témával... Úgy fest, hogy jelenleg túlzottan kavarognak bennem az érzések, mint mostanában szokott lenni. Jobban szeretem mikor letisztázottak bennem a gondolatok vagy talán mégsem... Talán ez így izgalmasabb, érzésekkel telibb, szenvedélyesebb és nem olyan rideg, mint... Nem is voltam/vagyok rideg. Áh... Nem tudom... Hagyjuk...

Jó éjt!