A buddhizmus szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok, ha lemondunk vágyainkról, és sosem álmodozunk. Van ember, aki eme nézetet oly mértékben igaznak vallja, hogy be is tudja tartani? Le a kalappal előtte... Nekem ez sosem sikerülne. Persze, néha le kell mondjunk kisebb-nagyobb vágyainkról esetlegesen saját, avagy más érdekében, de az, hogy egész életünket ennek árnyékában éljük... Számomra ez elképzelhetetlen.
Nem gondolnám, hogy a vágyakozás elrontaná mindennapjainkat. Ha valami cél lebeg a szemünk előtt, ha egy álmot kergetünk, akkor az erőt ad, amikor újabb napra virradunk, s életerő duzzad bennünk, hisz tettre buzdít annak érzése, hogy alkotni akarsz, s tudod, hogy képes vagy céljaid elérésére még akkor is, ha vért izzadsz a megvalósításában. Fáradságos, kegyetlen lehet az út, de a célvonalon túl már elégedettség, s a büszkeség tölt el, hogy álmaidat kemény munka árán, hosszú és fárasztó út után, de megvalósítottad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése