Látszik az égen hervadó bimbaja a létnek,
Látszanak, s ottan tükröződve lángolnak, égnek.
Lelkünk emlékei félve menekülnek, szállnak,
És a fény ellenállásunk megtörését várja.
Reményem végső dobbanását csillogva szívja,
S eme testet megrendíti fizikai kínja,
Felemészti ama érzést, mely még fogva tartja,
S néma sikollyal az arcán, lehullik a karja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése