Kellemes estét minden kedves idetévedőnek!
Miről is írhatnék eme februári estén? Nem pörögnek ujjaim a billentyűzeten gyors ritmust dobolva. Jut eszembe dobolás: a mai nap folyamán ellátogattam barátnőmmel, Ancsával, a Szigligeti Színházba, ahol a Bánk Bán című előadást néztük meg. Hogy jön ehhez a dobolás? Nos, csupán annyi a történet, hogy a mögöttem ülő fiatalember előszeretettel próbálta magára felhívni úgy a figyelmet/figyelmünk/figyelmem (?), hogy ritmusokat ütött székén vagy bármely más területen. Eleinte vicces volt, de aztán próbáltam visszatérni az előadás eseményeihez. Bonyolult volt kissé; nekem nagyon tetszett, de ,,nem volt olyan eseménydús" (Ancsa szavaival éltem).
Harmonikus volt a napom a színház előtt is. Bár az iskolapadot koptattam, mégsem éreztem eme napot tehernek. Jó óráim voltak, kedves tanárokkal és nem is nyúlt túl hosszan a mai iskolai életem a délutánba, így feltöltötten, élettel telin indultam neki a színháznak.
A Fontos webhelyek között találhatjátok a Grácia Roxfortot is. Úgy éreztem itt az ideje szövegesen is megemlítenem. Életem szerves részévé vált ez a honlap, s egy olyan közösség tagja lehetek, amiből sosem akarok kikerülni. Az iskola kapuja folyton nyitva áll, s új diákokat, szellemjelölteket mindig szívesen fogadunk. :)
Szervusz! :)
VálaszTörlésSzerintem nem csak eleinte volt vicces. Én nagyon jót röhögtem, csak az volt a baj (mint általában), hogy nem bírtam abbahagyni.
Az előadást értettem, csak azt hittem, hogy nem, mert elég uncsi volt számomra. :D De köszönöm. :)
Szia!
VálaszTörlésÉn is jót röhögtem, csak aztán kezdtem magam kellemetlenül érezni, mivel az előadásra akartam figyelni. :D
Nekem tetszett a darab, bár az első jelentősen jobban lekötött. :)