Oltás

Üdvözletem mindenkinek!

Oltást kaptam ma délután... HPV... Magával a hatóanyaggal, s a ténnyel, hogy elméletileg védett leszek tőle bizonyos problémáktól (már ha nem ,,a gyógyszercégek kizsákmányolják az embereket, s teljesen feleslegesen fizetünk több ezreket" elvet követjük) tökéletesen ki tudok békülni, s örömmel tölt el. Valahogy mégsem tudok eltekinteni magától a folyamattól, mely során a hatóanyag a szervezetembe jut, s bármennyire is igyekeznék, nem tudom magam függetleníteni ama gondolattól, hogy a művelet során egy tűt szúrnak belém, legyen az akármilyen vékony és rövid. Az utóbbiak sajnos jóval erősebben élnek bennem, mint a fent említett pozitívumok, s így igen erőteljes pánik tud rám törni, mely több féle módon is megnyilvánulhat. Bonyolódhatok veszekedésbe, kitörhet rajtam egy hisztiroham, nyersen érvelhetek a folyamat ellen, avagy hősiesen viselem, de utána mély letargiába zuhanok. Mai nap a legutolsó lehetőség következett be... :(

A fizikai fájdalommal (ami természetesen rendkívül apró az éppen taglalt esetben) nincsen problémám. Ily módon szinte bármit képes vagyok elviselni. Sosem gondoltam úgy, hogy fizikailag lehet a legjobban ártani egy embernek, valamint tágak a tűréshatáraim is. Így aztán nem tudok másra gondolni, minthogy maga a tűdöfés-probléma lelki szinten játszódik le bennem... Fogalmam sincs miért... Lehet, hogy még régebben ért valami trauma egy oltásnál vagy vérvételen? Végül is egyszeri alkalommal, Pesten a kelleténél jóval többször döfték belém az alattomos fémtárgyat, de nem gondolnám, hogy ez ekkora hatással lenne rám továbbra is, ezen már túltettem magam, talán... Bár ki tudja... Lehet, hogy előző életemben kísérleteket végeztek rajtam vagy úgy gyilkoltak meg, hogy belém fecskendeztek méreganyagot... Nem tudom, de jó lenne erőt venni magamon és leküzdeni ezt a fóbiámat.

Mellesleg úgy gondolom, hogy én bárki másnak könnyedén képes lennék oltást beadni, így főleg nem értem, hogy miért ráz meg, ha nekem adnak be.

További szép napot!

,,A gyógyulni akarás a gyógyulás része." (Seneca)

,,Embernek lenni betegség. És sajnos gyógyíthatatlan.” (Rejtő Jenő)